Budavári Beszélgetések


Bánóczky Előd

Mátyás-templom korábbi káplánja

Miért szólnak a harangok délben -

a magyar Lepanto?

2016. november 25.
 
 
2016. november 25.-én este Bánóczky Előd atya 
​ ​
 volt a Budavári beszélgetések vendége. Vetített képes előadásának címe "Miért szólnak a harangok délben?"  
​Látogatásának során a személyes élmények, tapasztalások, a templomunk korábbi életének felidézése, a törökök elleni keresztény küzdelem fontossága mellett magukról a harangokról, a déli harngozásról kevesebb szó esett. ​
 
Bár Előd atya 2008. óta már nem a Mátyás templom káplánja, de az itt eltöltött 22 év sokunkat élmények százaival fűzött össze. Az előadás ugyan csak hétkor kezdődött, de a hallgatóság már nem sokkal hat óra után gyülekezett, amikorra már Előd atya is velünk volt.  Felelevenítettük a régi történeteket, zarándoklatokat, lelki napokat és hallgattuk Előd atya utóbbi 8 évének eseményeit. 
Leggyakrabban a lakásszentelők kerültek szóba, amik végén Előd atya történelmünk számos büszkeségre okot adó eseményéről beszélt, és nagy örömmel zongorázott, orgonált nekünk. 
 
 
A Mátyás templomban eltöltött 
​évtizedek
 ből a legnehezebb időszakokat is felidézte. 
​ ​
 A 22 kilós "Samu" kalapácsot, amivel a plébánia pincéjében törtük fel a betont, miközben a külvilág számunkra idegen módon az 56-os forradalom 40. évfordulójáról mondott ezt-azt (1996-ban). A Plébániánk felújításának kezdetekor fejtettük le a felesleges betont, és Előd atyát követve láttuk, hogy nem csak a lelkünknek de testünknek is erősnek kell lennünk, hogy értékeinket mentsük. 
 
A 22 év emlékeiből Előd atya a legrészletesebben a szent korona másolatának zarándoklatát idézte fel, amint kezében a kis koronával Szent II. János Pál pápa előtt térdel, és  amikor zarándokokkal visszaérkezve a Mátyás templomba szembetalálkozott az óriási tömeggel. "Talán még az utolsó koronázáson,19 
​1
 6 december 30.-án sem voltak templomunkban ilyen sokan"- mondta. 
 
Az utóbbi 8 évben Kőbányán teljesít szolgálatot. "Kőbánya nem aranybánya" utalt az állandóan változó lakosságra, a csak munka miatt ott élő kőbányaiakra. Visszafogott büszkeséggel számolt be a Szent Család plébániájukon évről évre növekvő számú hittanosról, a keresztelőkről, első áldozók növekvő számáról.  
 
Előd atya 
​a ​
 harangozásról szóló kutatásai a Hunyadi Nándorfehérvári győzelmének napjait és a korszakát elevenítette fel. A csaták, a háború részleteit és európai uralkodók és a pápák gondolatait idézte a korabeli források alapján: " "A rómaiak és a Rómába özönlő zarándokok hatalmas körmenet tanúivá váltak a San Lorenzo in Damaso bazilikánál, a jubileumi búcsú elnyerésére kijelölt négy templom egyikénél, 1500. augusztus 9.-én , vasárnap a templom védőszentjének ünnepét megelőző napon.    
​Mintegy ezer férfi vonult kezében gyertyával vagy fáklyával, utánuk az egyházközség papjai jöttek, majd négy férfi következett , akik azt a Szűz Mária képet vitték, amelyet ebben a bazilikában őriztek. A körmenetet ugyancsak ezernyi asszony zárta. A körmeneten kívül más is meglepte a Rómában levőket : aznap délben minden templomban megszólalt a harang és imára szólította a hívőket(Olvashatunk Johannes Burchard pápai szertartásmester naplójában): .. "Ezen a napon , délben első alkalommal harangoztak minden római plébánia templomban , hogy imára szólítsák a hívőket a török ellen."  ​
           
Sokunkban mélyen elraktározódtak Előd atya életútjának bemutatásából a záró mondat: "Ha egyszer nyugdíjba megyek, és talán mint nyugdíjas papot befogadna a Mátyás templom közössége, valami hasznomat talán venné". 

 
 
   
Vissza